Zsolti mocskosnak született
Zsolti elmélyülten fixírozta barna lábfejét, miközben a járdán baktatott. Nem nézett se jobbra, se balra; a fürkésző tekintetek így is elkísérték mindenhova. Hallotta, hogy a közelítő tűsarkak léptei egyre gyorsulnak, majd az utca másik oldalán folytatódnak. „Tőlem aztán nem kell félned…” – gondolta sokadjára, de megszokta már, hogy senkit sem érdekel a „sötét” lelki világa.
A szépségipar szemtelen szolgája
„Elfogadsz tőlem egy termékmintát?” – szólít le egy búbánatos, ám igen eltökélt nő a bevásárlóközpontban. Udvariasan próbálom lerázni, de nem veszi a lapot, sőt: megfogja a karom, és odavonszol a kis pultjához. „Könyörgök, hallgass végig! Nincs elég rendelésem…” – suttogja esdeklően.
Vérre menő harc a plázában
Az alkalmazottak Tóth Gabi-féle zenére furcsán rángatózva, kínos művigyorral a fejükön, egymást fotózva imitálnak fergeteges bulit a biztonsági őrökkel védett kordon mögött. „Még öt perc” – figyelmeztet egy robotszerű nő a hangosbemondóból, mire az álpartiba keveredett dolgozók lakodalmas vonatozásba kezdenek.
Pánik télvíz idején
„Nappal mínusz tíz fokig, éjjel akár mínusz huszonötig is süllyedhet a hőmérő higanyszála” – jelentette be a kertévé időjósa olyan arccal, mintha előre hozták volna a születésnapját. Ritkán mondhat ő ilyen érdekeset a népnek! „A jó büdös francba!” – szitkozódott a másik oldalon Margitka, s lelki szemei előtt máris megjelent a rémképek sora.
